...egy kedves ismerősöm hívta fel tegnap este a figyelmemet, hogy a TündérTanodát beválasztotta a GoldenBlog verseny zsűrije a legjobb 10 közé az Életmód kategóriában. ..

Hihetetlenül jólesett látni az oldalam nevét a listában és néztem nagyokat...hát még akkor amikor megláttam, hogy az oldal elérhetőségét sajnos hibásan linkelték, ugyanis én nem ezzel az ősrégi , "mindennek a kezdete" blogommal indultam, hanem ezen oldal kiteljesedett változatával, a "gyermekével," aki már túlnőtt az anyján :

TündérTanoda

( ..katt a szövegre és máris oda érkezel! )

Köszönöm mindenkinek a követést, az olvasást, a gyermekfejlesztés és a kicsik lelkének ápolása továbbra is a szívügyem,  igyekszem majd sok-sok hasznos tanáccsal,  ötlettel jönni, és  segíteni Nektek ezekkel kapcsolatban! :)

Üdvözlettel:

                          TündérTanárnéni 

HősNőkblogok

Megfigyelted már? Miután egy kisgyermek megtanult járni, onnantól kezdve szinte megállás nélkül, fáradhatatlanul /és anyát nem kímélve :) / megy minden irányba, szalad, kúszik, mászik, stb.

Egy nap leforgása alatt milliószor körbejárod vele a szobát, háromszor szeded ki a ruháskosárból, a leglehetetlenebb helyekről és zegzugokból, hogy aztán rohanhasson tovább.

Az én lányom rendszeresen bemászott a dohányzóasztal újságtartó részébe, aztán meg kétségbeesett "Anya! Beszo.." "beszo.." kiáltásokkal hívott amikor nem tudott kijönni onnan, mert úgy érezte, hogy beszorult. Persze miután kimentettem, első dolga volt, hogy kipróbálja a szekrény alsó polcán a könyvek helyét is :)

Amikor pedig csemeténk még kint az aszfalton is  négykézláb vágja magát, hogy ő bizony így folytatja majd a "sétát" ( és nem kell sem babakocsi, sem anya keze ) , no legkésőbb akkor átfut rajtunk a  gondolat, , hogy " tán megkergült ez a gyerek???" vagy ne adj' Isten "hiperaktívba hajlik???"

Ám aggodalomra semmi ok! A gyerek éppen fejleszti magát! És hogy miért éppen ilyen formában?... Mi áll emögött a nagy aktivitás mögött? Itt elolvashatod!

www.tundertanoda.hu/mozgasfejlodes/mozgasfejlodes-tanul-a-gyerek-ha-maszik

HősNőkblogok

Gondolataink teremtő erővel bírnak! - olvashatjuk mindenfelé, könyvekben és a neten...TündérTanárnéni gondolatai pedig már egy jóideje a Tanodája és az oda járó gyerekek körül forogtak, mégis ő volt a leginkább meglepődve amikor Orosházán, a Kós utca egyik TündérKertjében egy aprócska fiúgyerek totyogott vele szembe, "néni", "néni" felkiálltásokat hallatva. A tuják és tiszafák közül felbukkanó kis "Tündér Lala" közelebb lépett hozzá, és aprócska kezeivel megtapogatta :)

Hogy dolguk van egymással, ahhoz kétség sem fért, mindkettőjük nyakát ugyanolyan borostyánkőből készült nyaklánc ölelte körül. Botond baba a könnyebb fogzás, míg TündérTanárnéni a szebb arcbőr (no és persze a Fogtündérrel való jó kapcsolat) reményében viselte ezt a gyógykőből készített ékszert.

Az ember gyereke 15 hónaposan még a folyamatos mozgás segítségével fedezi fel a világot. A szenzomotoros intelligencia időszaka ez, észlelés, és mozgás egymástól elválaszthatatlanok. Botond baba pedig lelkesen mozgott, tanult, és "dolgozott" :

• jött, ment , totyogott, lépegetett és futott
• ha kicsit elfáradt, négykézláb mászva folytatta tovább a tanulást (..itt szeretném megsúgni az anyukáknak, hogy a mászás, a kar és a láb keresztmozgásai révén nagyon jól fejleszti a gyermek értelmi képességeit, érdemes hagyni, hogy a babák ezt jól begyakorolják..)
• kapaszkodás nélkül ügyesen lépegetett oldalazva a lépcsőn
• szorgalmasan tanulta a szavakat, "néni", "baba" ( ...a 13 éves lányom lett Botond élő, interaktív babája ), "(ny)anya", "fa", "pap(r)ika". A "fű" kimondásával kicsit meggyűlt a baja, ez mindig nehezen ment, de Botond baba szorgalmasan gyakorolt, és jópár fűcsomó TündérTanárnéni tenyerében lehelte ki a lelkét a Kós utcai kertben. ...Viszont a "gizgaz" szó kimondása elsőre sikerült! :)

..Ez most levél, vagy csak "gizgaz"???

..."hüvelykujjam almafa" ???

Összebarátkoztunk Botond babával. "Csip-csip csókáztunk", virágot szedett nekünk, és utolsó este már úgy "ciróka-marókáztunk", hogy Boti  az aprócska kezecskéivel mutatta, hol kell simogatnom  az arcocskáját a mondóka közben...

...most itt simogasd a fejecském!

...na jó, nem bánom...ölbe vehetsz :)

Tanul a gyerek, ha nyaral! Még a legkisebbek is...Fejlődik a mozgásuk (az óvodáskort megelőző fejlődési szakaszokban ez a legbiztosabb előrejelzője az értelmi struktúra fejlődésének). Gyarapodik  a szókincsük, lendületet kap a beszédfejlődés ( a megismert új dolgoknak új nevük van..) Fejlődnek a percepciós (észlelési) képességek, minden újdonságot megtapogat, közelről megszemlél a gyermek. Fejlődik a gyerek szociális képessége is, új embereket ismer meg, gyakorolhatja a "kapcsolattermtést", a szociális tanulást.

Tanul a gyerek akkor is, ha nyaral! Spontán, játékosan, szelíd módon...és éppen ez a fejlesztés lényege, éppen ebben rejlik az "anyai öl iskolájának" a varázsa.

..anya már csomagol...sajnos mindjárt indulok haza:((

Arra gondoltam, hogy amíg szép lassan összegyűlnek a testséma fejlesztő mondókák -hogy TündérTanárnéni majd verscsokorba köthesse azokat - addig én magam is előkeresek néhányat az emlékeim közül.

És eszembe is jutott rögtön gyermek éveim első, bugyuta kis  mondókája, amit mindig anyu mondogatott nekem, és  rendszerint még egy gyors rajzot is  kaptam tőle hozzá:

"Pont, pont vesszőcske, készen van a fejecske.

Rövid nyaka, nagy a hasa, készen van a török basa."

Ez a mondóka olyan, mint a konyhában a "gyorsleves",(instant és tasakos) hamar elkészül, és jó , hogy van, mert így azért mégis tehetünk a gyerek elé "valamit", ha már "nagyon ki van éhezve" a fejlesztésre. Bevallom én  az óvoda kezdete előtt ilyen fejlesztésre kiéhezett gyerek voltam, és nagyon örültem amikor anyunak végre lett ideje a kiságyban ordító öcsém dajkálása mellett a velem való játékos tanulgatásra is...

Nagyanyámnak szerencsére gyakrabban jutott  ideje a velem való foglalkozásra, (és ő már magasabb fokon tudta művelni a "falusi" fejlesztő pedagógiát), így nála már nyakatekertett rigmusokat kellett szavalnom  és közben az ujjaimmal elmutogatnom, hogy:

"Ez elment vadászni,

ez meglőtte

ez hazavitte,

ez megsütötte

az az icike -picike mind megette,

megfájdult a hasa tőle."

...elvégre mégiscsak óvodába készültem ezidőtájt! A "Pont , pont , vesszőcske" kezdetű mondóka pedig még ma is igen nagy népszerűségnek örvend, gyerekek, anyák, és apák körében egyaránt.

Íme a bizonyítékok :)

A gyermek fejlesztése háttérben anyával :)

A gyermek fejlesztése előtérben apával :)  ..."csapkodni" nem feltétlenül szükséges hozzá, anélkül is igen hatásos a dolog :)

Ki ne látta volna már kisgyerek és játékbaba első találkozását! A csöppség szinte azonnal a baba szemét veszi célba /na nem azért , hogy kiszúrja, ezt csak mi gondoljuk így :) / és a haját markolássza. Mi, felnőttek pedig ilyenkor már szinte ösztönösen mondjuk is, hogy : "Igen, ott a baba szeme!...És a te szemed hol van? És az orrod?...A szád?"

Van amit a gyerek mutat meg saját magán, van amit mi mutatunk meg rajta, és ezzel már kezdetét is vette a testrészek tanulása, a testséma fejlesztés.

És ez a játék akár folytatódhat is tovább a este a fürdőkádban..."Gyere, megmossuk a hajadat!"..."Szappanozd be a hasad, a nyakad!"..."Töröld meg az arcocskádat!"

Ezidőtájt jól jöhetnek a testrészeket felemlegető mondókák is. Pl:

"A fejem, a vállam, a térdem, a bokám, a térdem, a bokám

A szemem, a fülem, az orrom , a szám!"

Vagy az ujjacskákat felsorakoztató versikék:

"Hüvelykujjam almafa

Mutatóujjam megrázta

Középső ujjam összeszedte

Gyűrűsujjam hazavitte

Megfájdult a hasa tőle"

Ahogy növekszik a gyerek, úgy fog tudni egyre több testrészt megnevezni és megmutatni magán. Kezdetben legtöbbször csak a fej, törzs és végtagok (kezek-lábak) felismeréséig jut el. Az óvoda befejeztével viszont már sok gyerek képes a "bonyolultabb" testrészek felismerésére és megnevezésére is. Tudják hol van pl a bokájuk, térdük, csuklójuk, könyökük, fülcimpájuk stb

Na jó, de mi köze van ennek a tanuláshoz??? -kérdezhetné most ezt tőlem jópár anya...Nos, a testséma tudatosság az alapja az "én kép" alakulásának, az "én tudat" fejlődésének. Ez a tudatosság képezi majd az alapját a testen kívüli világ téri érzékelésének, a térben való tájékozódás fejlődésének. A térben való pontos eligazodás pedig elengedhetetlen feltétele lesz majd az írás és olvasás tanulásának! / Ennek a készségnek a hiánya akár betűtévesztési hibákhoz is vezethet. Pl: b d, d g, b g, p g, stb /

testséma fejlesztés - téri tájékozódás fejlődése - írás és olvasás tanulás

Fejlesszük hát gyermekünk testtudatát, hiszen ennek hatására fejlődik a téri tájékozódási képessége is, ami jó alapot ad neki a későbbi írás és olvasás tanuláshoz!

Ha ismersz olyan mondókát, vagy versikét ami a testrészek tanulásában segíthet, kérlek oszd meg velünk!

HősNőkblogok

Gyakran látok szülőket, és gyerekeket, akikhez sajnos későn jut el a tanulási zavarok megelőzéséről szóló ismeretanyag... már konkrét problémákkal küzdenek... Ilyen esetekben a korrekcióra tevődik a hangsúly (a prevencióról már lekéstünk) - és bár nem tartozik konkrétan a fejlesztő eszközök sorába - jó szolgálatot tehet a Csikung gyógygolyó...

  A kínai gyógygolyók :

• maszírozzák a kéz összes reflexpontjait
• fejlesztik a kéz izmait / ami a finommotorikához elengedhetetlen /
• harmonizálják az idegrendszert
• serkentik a memóriát
• javítják a tanulási képességeket

Szakértők szerint napi 2X fél óra "golyózás" csökkenti a fáradékonyságot, megnyugtat, kellemes közérzetet biztosít, növeli az emlékezőképességet és minden szervi működést kedvezően befolyásol....És még nekünk, szülőknek sem árt...garantáltan nem fogunk "begolyózni" tőle :)

Ime egy video róla:

HősNőkblogok

 ...Mielőtt belekezdenék a mai bejegyzés közzétételébe, szeretnék bemutatni nektek Valakit!...mégpedig egy új, tündér(i) tanárnénit, aki ezentúl a segítségemre lesz majd az "online fejlesztési órák" megtartásában...

Ő TündérTanárnéni !...Gyermeketek meséket, és kincseket rejtő képzeletvilágának alapos ismerője, aki "jótündérként", szinte észrevétlenül szeretne a segítségetekre lenni az otthoni képességfejlesztésben, és az iskolára való készülésben..Időnként átadom majd neki a TündérTanoda "katedráját" :)

TündérTanárnéni 1. tanórája :

Hamupipőke és a finommotorika  

   ...Ki ne ismerné a szegény árvalány, Hamupipőke történetét, akinek a gonosz mostohája egy tál lencsét és kölest szórt a hamuba, hogy válogassa szét azokat... (Csak úgy mehetett volna el velük a bálba, ha gyorsan és időben elkészül a munkával)  Ez persze lehetetlenség volt, így Hamupipőke a galambokat hívta segítségül...

Nem valószínű, hogy a gonosz mostoha jártas lett volna a fejlesztő pedagógiában, de mégis - tudtán kívül - egy igen nehéz és alapos képességfejlesztő elfoglaltságot talált Hamupipőkének. Ha a lány egyedül, a puszta kezével válogatta volna ki a hamuból a lencsét és a kölest, soha az életben nem lett volna gondja többé a finommotorikára.

Hamupipőke gyönge kezecskéinek apró izmai úgy megerődödtek volna, mozgásuk összerendezettsége annyit tökéletesedett , fejlődött volna, hogy valószínűleg ma a Királyfi olvashatná a legpompásabb gyöngybetűkkel írt szerelmes leveleket :))

Ha kisgyermeked finommotorikáját szeretnéd fejleszteni, neked már nem kell feltétlenül lencsét szórnod a hamuba, választhatsz a következő /humánusabb és szórakoztatóbb/ feladatok közül is:

"Kisebbeknek":

• "kavicsszedegetés"
• egyébb apró tárgyak összegyűjtése ( pl kosárba, vödörbe...)
• firkálás
• az ujjacskák, kezecskék mozgatását igénylő mondókázás

"Nagyobbaknak":

• bab és borsófejtés
• papír-ceruza feladatok ( rajzolás, festés, színezés)
• gyöngyfűzés
• gyurmázás
• tépés, vágás
• ragasztás
• építőjátékok (pl:kocka, legó stb )
• papírhajtogatás, papírfűzés
• testrészekkel (kézzel, újjal) végzett mozgásos játékok

...de mindezeken túl, akár magad mellé is ültetheted amikor éppen az ebédhez való lencsét tisztítod  és az ocsút válogatod :) ...biztos vagyok benne, hogy Csöpped örömmel segíteni fog !

HősNőkblogok.

...Pár napja örömmel olvastam blogomban az egyik anyuka hozzászólását, amelyben megosztotta velünk, hogy az  ő Csöppsége milyen mondókákkal, gyermekversekkel és könyvekkel találkozik rendszeresen az "anyai öl iskolájában". Nos, hihetetlenül színes és gazdag volt a "tananyag"! :

• Füzesi Zsuzsa: Eszterlánc, Ünnepekre
• Bartos Erika: Anna, Peti és Gergő
• Bogyó és Babóca
• Marék Veronika: Boribon, Kippkop

Hogy ez miért jó?

• azért, mert a kicsik számára a mondókák (és később majd a vesikék) az első lépcsőfokot jelentik az irodalom felé
• mert szókincsük  így szépen gyarapszik,
• mert ritmusérzékük fejlődik
• és azért, mert így észrevétlenül is barátjukká válik a könyv

Mindezeken túl a csodaszépen megrajzolt illusztrációk fejlesztik a gyermek vizualitását, esztétikai érzékét. (Ilyen téren különösen magas színvonalat képviselnek Füzesi Zsuzsa, és Radvány Zsuzsa rajzai).

A nyelvi (verbális ) fejlesztés kiemelkedő fontossággal bír  a későbbi tanulási képességeket illetően! A komoly, (már gyógypedagógus segítségét igénylő) tanulási zavarok esetében is gyakorta ez a terület szorul leginkább a fejlesztésre. Megelőzni pedig mindig könnyebb a bajokat, mint később orvosolni. Nincs nehéz dolgunk, hiszen a kicsik még ösztönösen rajonganak a mondókákért, mesékért, versekért...Nekünk szülőknek "csak" a spontán érési folyamatokhoz kell támogató környezetet biztosítanunk!

Az "anyai öl" iskolájának varázsát egyetlen óvodai foglalkozás, fejlesztő vagy tanítási óra sem tudja felülírni...Az anyával tanulás mindig hordoz magában valami pluszt, valami rejtett kincset, mint ahogyan az a  blogomhoz hozzászóló anyuka esetében is történt, és aminek talán még nincs is tudatában :) Záró szavaiban arról számol be, hogy most már a gyermek saját maga is "szeretne mesélni".

A mondókákkal és versikékkel önmagában csak a nyelvi (verbális) területeket tudjuk fejlesztjük, de mivel ez az egész "anya mellett" történt spontán fejlődésnek indult egy másik terület is, a szociális tanulás!...Ezen belül az utánzás, és modellkövetés...Ennek mindig a szeretetkapcsolat az alapja, a gyermek azt kezdi utánozni aki fontos neki, aki a legkedvesebb a számára...Ő is mesélni szeretne ahogyan anya tette őneki, gyakorta ugyanazokkal a hanglejtésekkel és ugyanabban a testtartásban...

Hát ez az! Ez a biztonságot adó, lélekemelő, és hatalmas motiváló erővel bíró közeg az, amit egy külső személy - ( legyen az bármennyire is felkészült szakember)- soha nem lesz képes megadni...Az "anyai öl " iskoláját semmi sem tudja helyettesíteni...

  HősNőkblogok. Falun nevelkedtem, - vidéki lányból cseperedtem városi asszonnyá - és szomszédbeli kis barátném első körben mindig engem "értesített", ha kikeltek náluk a kiskacsák, kislibák...

 "Tityi totyi kiskacsák, csemegézik a csalánt

vár a tó, vár a tó, vár a kacsa úsztató"

...Végigrohant a kerítések mellett, átgázolt virágágyásokon, vakondtúrásokon, és hangyabolyokon. Felkapaszkodott nagyanyámék kerítésére, és egy jól irányzott mozdulattal kicsapta a magasan pöffeszkedő kallantyút. A kapu hangos nyekergéssel  és kis játszópajtásommal a hátán egykettőre kitárult. Barátném kiszabídította fürge kis  lábacskáit a kapulécek közül, beviharzott hozzám, elkapta a kezem és már húzott is magával  kifelé pipéket nézegetni. Mondta is , hogy siessünk, mert a papója éppen etetni készül őket, már a csanalat is felaprította a darához...

Hirtelen kihúztam a kezem kispajtásom markából... A kiskacsáira még csakcsak kíváncsi lettem volna, de a liba szó hallatán megdermedtem és mozdulni sem mertem. A libák csanalat is esznek??? - néztem rá csodálkozva. Legutóbb engem akartak megenni amikor a másik mamánál voltunk. Anyai nagyanyámnak az volt a szokása, hogy érkezésünket látva széttárt karokkal  / és sarkig kitárt kaput hagyva maga mögött/ jött elénk. Ezzel egyidőben vagy húsz liba viharzott ki az udvarról  fenyegetően szélesre tárt szárnyakkal és fülsiketítő gágogással...

"Buta libák!!!"...sírva és sikítva kapaszkodtam felmenőim ölébe, hogy biztonságos magasságba kerülhessek végre a hirtelen jött libatámadás elől. Persze a többiek csak nevettek rajtam,  nagyapám pedig valami olyasmit mormogott az orra alatt felém, hogy "nagyanyád volt a legbutább liba, amikor nem zárta be maga mögött a kaput".."Ne félj, a liba nem bánt"..."az jó, hogy van...majd lesz dunyhád a tollából.".."majd adunk nekik csanalat"...

Arról, hogy a csalán - a tündérkerteknek ez a szúrós természetű, igen morcos lakója - gyógynövény is, nem pusztán libaeledel, csak évekkel később szereztem tudomást. Ráadásul olyan gyógynövény ami a tanulási kudarcok esetén is a segítségünkre lehet! A rossz jegyek hátterében szerencsére nem mindig a diszlexia, vagy más súlyos tanulási akadályozottság áll. Előfordul, hogy csak a figyelemhiány, vagy a koncentrálásra való (átmeneti) képtelenség a "ludas" a dologban. Ilyenkor jól jöhet napi egy-két csésze csalántea elkortyolgatása...és máris sokat tettünk azért, hogy az iskolapadokban se legyenek "buta libák"...

Dunakavics...tudom, ismered...szinte magam előtt látom, ahogy most legyintesz egyet a kezeddel, hogy ez már régen lejárt lemez. Neked is mindig feltörte az ínyedet? Mert nekem igen...De most nem erről a Dunakavicsról lesz szó, nem a cukorkáról aminek mogyoró van a közepében...

Azokról a dunakavicsokról szeretnék írni, amik a Duna partján sétálva gurulnak a talpaid alá, és amiket az apró gyermekujjacskák izgatott örömmel és  lelkesen kapkodnak felfelé.

A kavicsszedegetést - ezt a látszólag értelmetlennek és haszontalannak tűnő foglalatosságot - nem minden anyuka nézi jó szemmel. / Az aprócska kövek nem a legtisztábbak, már jópáran átgyalogoltak rajtuk, és a gyermek bármikor a szájába veheti. Igencsak ébernek kell lenni az ilyen játék közben.../

Ám ha a mama mégis rábólint, hogy "üsse kő", szedjed csak Csöppem azokat a kavicsokat, akkor tudtán kívül is optimális, támogató környezetet teremt a finommotorika fejlődésének! A tevékenység során a gyermek kézizmai erősödnek, fejlődik az ujjak mozgékonysága és ügyessége, tökéletesedik a kéz és a szem összehangolt munkája.
És éppen ez lenne a fejlesztés lényege: a spontán érési folyamatokhoz biztosítunk ideális, támogató környezeti feltételeket.

Pontosan úgy,ahogyan azt az egyik Dunakeszin élő anyuka tette Csöppjével a parton sétálva, és ahogyan azt a Babamóka című blogjában lejegyzett:

babamoka.blog.hu/2010/06/26/duna_parti_kavics_dobalas

 ...pár hónap múlva nagynéni leszek /talán még "tündérkeresztanya" is /...a kis jövevényt tőlem kilométerekkel távolabbra, éppen Dunakeszire  teszi majd le a gólya :) Nemsokára Jázmin/vagy Leon szedegetheti  ugyanígy a "dunakavicsokat" a parton...és azt hiszem akkor majd "kő kövön nem marad" :)

Borsót főztem, jól megsóztam, /anyám kertjéből való volt, és a szokásosnál is édesebb/, tán' még meg is paprikáztam, de kérlek Te ne fuss el Kedves Olvasó, mint abban a bizonyos mondókában... Nem készülök gasztroblogot írni, és biztosíthatlak, hogy jó helyen jársz, ez itt még mindig a TündérTanoda, én pedig maradok továbbra is a Te Csöpped virtuális tanítónénije, hogy örömmel teljenek majd a napjai az iskolapadban, ha eljön az ideje.

Na de mi köze a borsónak a tanuláshoz???-tehetnéd fel nekem a kérdést teljesen jogosan..Nos, hidd el több, mint azt gondolnád! Ha csemetédet is bevonod a borsófejtésbe máris tettél valamit azért, hogy ügyes legyen az iskolában.

Mialatt gyermeked az apró ujjacskáival megtapogatja, és a "könnyen nyitható" részénél felpattintja a borsóhéjat, hogy aztán kiparancsolja, kigurítsa /vagy éppen egyesével kiszedegesse / onnan a legördülő borsószemeket, egy igen fontos képessége fejlődik.

A finommotorika! Az ujjak aprólékos, finoman összerendezett mozgását fejleszted, és izmait erősíted amikor megengeded neki, hogy veled együtt fejtse a borsót. Ennek majd az írástanulásnál fogja hasznát venni a Te "borsómanód"!

Garantáltan nem fog "borsódzni" a háta a betűk írásától...Sőt! Olyan jó barátságban lesz a tollal és a füzettel, "mint a borsó meg a héja"...

  A minap vásárlásból hazafelé jövet egy kétévesforma, csacsogó csöppség keresztezte az utamat. A kis rollerjét tolva, és a járókelőkkel mit sem törődve, teljes beleéléssel skandálta, hogy "cirmos cica".... / vagy "cifra palota" ? / Nem értettem pontosan a szavait, de ritmus,  és az erőteljes hangsúly az tisztán érződött.

Na igen...a ritmus! Gondolom azt kérdeznem sem kell, hogy vajon mi lehet az a ritmus amit gyermeked elsőként hall, már akkor, amikor még egy testet alkottok ti ketten...Igen! Pontosan! A szabályos szívverésed! ... és emellett még a járásod ritmusa, ami hasonlatos a metronóm ütéseihez.

Képzeletben gratuláltam a csöppség anyukájának. Ő már ösztönösen tud valamit! Ezek a versikék, mondókák és dalok - legyenek azok akármilyen kis bugyuták is - nagyban elősegítik a beszédtanulást, és a későbbi tanulási képességek alakulását! /Agykutatók számítógépes rétegfelvételekkel ezt bizonyítani is tudják ma már./
Egészen "deja vu" érzésem lett, felelevenedtek bennem a lányommal kapcsolatos ilyenfajta élményeim. Szinte magam előtt láttam, ahogy hajnalig szavalta dédikének a "Tücsök és a hangyák"-at a hempergőben körbejárva :)

"Felhő nem jár fenn az égen,/ nyár van vidám forró nyár...

...aztán következett a "Cirmi kalangai" .../ami valójában Cirmi kalandjai, de ő mindig így mondta anno. Szerencsére akkor még dédike is hallotta jól, ami sajnos ma már nem mondható el, így kistündérem a "Walesi bárdok" előadásával már nem próbálkozott az idén, még napközben sem:) /

Töredelmesen bevallom, hogy ezekkel a versikékkel és könyvecskékkel én magam "fertőztem" meg a gyereket...Nagy kedvenceink lettek a Radvány Zsuzsa gyönyörű rajzaival illusztrált leporellók, de ugyanilyen kedves volt nekünk a Füzesi Zsuzsa által írt és rajzolt  Mondókáskönyv is. / S hogy mire mentem én ezzel?...hááát..."csak"  azt  értem el vele, hogy a lányom a mai napig bolondul a könyvekért és a rajzért, bírja az irodalmat, és a tanulással sincs semmi gondja. Sőt! ...már hat éve ugyanazt az "unalmas" tisztajeles bizonyítványt hordja haza.../Pedig bőven volt félnivalónk az elején elhihetitek!...agyvérzéssel született...A fejlesztő pedagógia szakon első körben őket említették, mint potenciális, tanulási zavarokkal küzdő gyerekeket.../

Idejében elkezdett játékos  fejlesztéssel, odafigyeléssel, de mindenekelőtt szeretetteljes /anyai/ törődéssel sok mindent elérhetsz! És Nálatok?...Nálatok is a rímektől (volt) hangos a ház?

"Az anyai öl iskolája" című blogbejegyzésemben  már írtam a "hintaszékben ringatózás"- csúnya kifejezéssel élve: vesztibuláris stimuláció - áldásos hatásairól...

És íme egy újabb példa erre: a bölcső!  Hiszen úgy jó, ha erős alapokra építkezünk, és nem iskolakezdés előtt pár hónappal kezdünk el kapkodni, hogy :JajjUramisten, olyan a gyerekem, mint a zöld paradicsom, ÉRETLEN! / Rosszabb esetben rámondják, hogy "tökfej", és erről legkevésbé sem ő tehet...mi szülők eszméltünk kicsit későn... /

Már őseink is tudták, hogy magyar gyerek első ágya a "ringó, lengő" bölcső, és tán' van is ebben valami, mert én bizony egyetlen mondában, vagy népmesében sem találkoztam hiperaktív, tanulási zavarokkal küzdő hősökkel... Mind-mind egészséges, életerős ifjak..."magyar babák, a bölcsőtől a nyeregig"...

 HősNőkblogok

   Már az ókori rómaiak is azt vallották, hogy a gyermek számára legalább 6 éves korig a legjobb iskola az "anyai öl". Várandós kismamák még ösztönösen tudják ezt,  és "tanítgatják", fejlesztgetik babájukat anélkül is, hogy ezzel tisztában lennének...

Gyakorta végigsimítják a hasukat, gondolatban, vagy éppen hangosan beszélnek a magzathoz, zenét hallgatnak / klasszikus muzsikát/, dalolnak, esetleg mesét vagy verset mondanak a még meg sem született Csöppségnek.  /Emlékszem az én kistündérem mindig odabújt a tenyeremhez ha megérezte az érintésemet, de dühösen rugdalózott ha egy újság, könyv, vagy éppen az autó biztonsági öve ért a hasamhoz..Majdhogynem emelgette, és tolta el magától azokat   ...mégis hogy gondolhattam én azt ,hogy nem őrá figyelek?? :) ...Mindez tizenkét éve történt, de a lányom a mai napig felkapja a fejét ha valahol a háttérben megszólal Strauss Kék Duna keringője...no nem véletlenül... neki ez volt a babamuzsikája... /

A gyermekét tanítja, fejleszti a mama akkor is amikor a szíve alatt a magzattal, vagy a mellén a már megszületett  Csöppjével a hintaszékben ringatóznak. Anyuka nem is gondolná, hogy ilyenkor éppen vesztibuláris stimulációt végez, a gyermek egyensúlyát, idegrendszerét és kognitív képességeit fejleszti, ami nagyban befolyásolja majd a későbbi tanulási képességeit..../ Hidas Gy-Raffai J : Lelki köldökzsinór című könyvében olvashatunk erről bővebben.../

Nincs a gyermek számára jobb iskola, mint az "anyai öl"...és így van ez a későbbi életévekben is. Testi-lelki biztonságot adó szeretetteljes közegben, érzelmileg fogékony állapotban, mindennél jobban beépülnek és elraktározódnak a tanult készségek.

És hogy milyen módszerekkel tudja fejleszteni anya a gyermekét? Az első években főleg a "beszédes" tevékenységekkel, mesével, mondókákkal, versikékkel. Később ez kiegészül a firkálással, rajzolgatással, de ezekről részletesen majd a következő blogbejegyzésben...

Az anyai öl felejthetetlen, "KINCS-et" rejtő, varázslatos iskolájáról vall Móra Ferenc a "Hogyan tanultam meg írni" című művében:

www.nyeomszsz.org/orszavak/pdf/MoraHogyanTanultam.pdf

"Nagyhosszút lépne, nagyhamar elérne,

s fölbillen szegényke az elején.

Remeg a szája, sírni szeretne,

szétnéz: sajnálja-é valaki?

Gondolkodik... ...majd felkél szepegve,

s új erővel újra fog neki."

/Kaffka Margit/

    Szülők, óvónénik, és tanító nénik közös célja, hogy a gyermek az iskolába kerülve akadályok nélkül, könnyen és ügyesen sajátítsa el az írás, olvasás, számolás készségét. De sajnos ez nem minden gyermeknek sikerül ...Sokan közülük normál intelligenciaszint mellett is nehezen, problémákkal küszködve tanulnak írni, olvasni. /"fölbillen szegényke az elején"/  A tanulási kudarcok kihatnak a gyermek viselkedésére is, rosszalkodni kezd, nem figyel, jönnek az intők, és a beírások.../"szétnéz, sajnálja-é valaki?"/

Köztudott dolog, hogy a  gondokat, problémákat mindig egyszerűbb  megelőzni, mint utólag orvosolni. A megelőzés mellett szólnak a gyermek fejlődésére vonatkozó lélektani ismeretek is, miszerint a tanuláshoz szükséges pszichikus funkciók az ötödik és a hetedik életév között fejlődnek az legintenzívebben. A fejlesztés is ebben az életkorban /lenne/ a legideálisabb!

Ezeknek a  fejlesztéseknek csak az  adott életkornak megfelelő, játékos formában szabad történniük. Soha nem lehet erőltetett tanítgatás, vagy az érési folyamatok felgyorsítására való törekvés! Odafigyelve, szelíden, a gyerek igényeit, és érzelmi állapotát figyelembe véve haladjunk,  hogy kistündérünk/kishercegünk  mindig örömmel és lelkesen, "újult erővel újra kezdjen neki" az előtte álló feladatoknak...

  Tündérek…a mesékben és a  képzeletvilágában élő bájos, jóságos lények, akik mindig a segítségünkre sietnek ha hívjuk őket. Melyik gyerek ne szeretné, ha  egy láthatatlan jótündér a szárnyai alá venné és elkísérné őt egészen az iskolapadig? …ha az óvodáskort hátrahagyva nem mumusokkal a táskában kellene naponta útnak indulniuk…Tanulási zavarok, olvasási nehézségek, diszgráfia, diszlexia, diszkalkúlia  és ehhez hasonló rémségek keserítik meg jónéhány kistündér és kisherceg iskolai életét. A szülő pedig szégyenkezik, tehetetlennek érzi magát és megbélyegzettnek a gyermekét…talán még dühöng is titokban. Neki senki sem mondta, hogy ezeknek  a problémáknak a nagy részét  meg is lehetett volna  előzni egy kis odafigyeléssel, játékos otthoni tevékenységekkel…senki nem szólt, hogy mumusok helyett akár a , tündérek is táncolhatnának, és a sikerélmény is ott lapulhatna  a könyvekkel megpakolt iskolatáskában…